Az operációs rendszer és feladatai

Az operációs rendszerek

Funkciói: a hardver szabályozása, programok futtatása, hibakezelés, kommunikáció a felhasználóval, kapcsolattartás a futó programok között, adatvédelem biztosítása.

Az operációs rendszer csoportosítása:

Felhasználó száma szerint:

  • Egy felhasználós és egy- vagy többfeladatos
  • Több felhasználós és egy- vagy többfeladatos.

Egy időben futtatható alkalmazások:

  • Egyfeladatos (mono tasking)
  • Többfeladatos (multi tasking)

A gépek összekapcsolása szerint:

  • Hálózatos operációs rendszer
  • Nem hálózatos operációs rendszer
  • A felhasználói felülete lehet karakteres (pl. DOS) vagy grafikus (pl. Windows, SuSe Linux).

Az operációs rendszer indítása: a ROM-ban lévő BIOS bekapcsolásakor elinduló program, teszteli a hardvert. Betölti a memóriába az operációs rendszer ún. rendszerprogramjait a háttértárról.

Kommunikáció a grafikus operációs rendszerekkel: a kommunikáció a grafikus operációs rendszerekkel és a (hozzájuk készült) grafikus alkalmazásokkal történik, egy gyorsan fejlődő és egységesülő vizuális-manuális jelrendszer segítségével.

  • Az adatok elsősorban manuálisan vihető be: egér, billentyűzet, érintőképernyő stb.
  • Az adatok közlése (kis részben hanggal), döntően vizuális elemek segítségével történik a képernyőn: ikonok, ablakok, menük, egyéb jelek és természetesen szövegek használatával.

Az Asztal (Desktop) és a Tálca (TaskBar):

Az operációs rendszer komponensei közül a shell töltődik utolsóként a tárba, és két ablakot hoz létre az asztalt és a tálcát. Közös feladatuk az alkalmazások kiszolgálása. Parancsaikat vagy üzeneteiket megadhatjuk az egérrel és a billentyűzettel, esetleg menüből, vagy a Start menü Futtatás parancsával akár szövegesen is.

Az asztal kliensterületére egy bittérképes, BMP formátumú képet tehetünk, a tapétát. Programok indító ikonjait, mappa- és fájlikonokat helyezhet el rajtuk a felhasználó vagy a rendszer. A beállításokat megadhatjuk az intézővel, a kliensterületükről kért helyi menükből a Tulajdonságok paranccsal, vagy a Vezérlőpult Megjelenítés programjával létrehozott párbeszédablakban.

A tálcán minden felhasználói program indításakor létrejön egy vele azonos nevű ikon. Ez a minimalizált ablak visszatöltését és az aktív ablak cseréjét segíti. A tálca jellemzőinek a beállítása ugyanott végezhető el, mint az asztalé, a Megjelenítés ablakban.

A tálca elemei: Start menü, gyorsindító, alkalmazásikon, kliensterület, értesítési terület, óra.

Ikonok: a grafikus rendszer az objektumok azonosítására ikonokat használ. Az ikon olyan bittérképes grafika, amely egy objektumot vagy metaforáját ábrázolja, tartalmazhat feliratot, és átlátszó részletei is lehetnek. A képernyőn való elhelyezéshez minden ikon tartalmaz egy forrópontot, ami a kép geometriai középpontja szokott lenni. Ennek képernyő-koordinátájával adhatjuk meg az ikon helyét. A rendszerikonok jellemzőit (méretét, elrendezését, stb.) a szervizprogramok (sajátgép, intéző, vezérlőpult) „Nézet” menüjével állíthatjuk be. Az alkalmazói programokhoz tervezhetünk saját ikonokat.

Az ikonokon végezhető műveletek a létrehozás, kiválasztás, átnevezés, megnyitás, másolás, mozgatás és törlés. Ezeket a létrehozás kivételével az objektumokon is végrehajthatók.

Menük: a menük az ablakokban kiadható parancsokat tartalmazzák. Feladatuk, hogy megjelenítsék a parancsokat, így nem kell azokat fejben tartani, mivel felkínálják nekünk. Az aláhúzott betű a menüelem gyorsabb kiválasztását segíti. A fontosabb parancsokhoz gyorsbillentyűk is tartoznak.

Az alkalmazásablak gyakori menücsoportjai: fájl, szerkesztés, nézet, súgó.

A legfontosabb program független parancscsoportok:

  • Fájl: új állományok létrehozása, megnyitása, lezárása, mentése, nyomtatása, nyomtatása beállítások.
  • Szerkesztés: az utolsó parancs visszavonása. Műveletek a vágólappal, másolás, kivágás, beillesztés. Keresés és csere az aktuális dokumentumban.
  • Nézet: a rendszerterület testre szabása, a látható eszköztár megadása. A fejléc és lábléc szerkesztése, a kliensterület nagyítása vagy kicsinyítése.
  • Súgó: kérdések, eligazítások, hibakeresés és –javítás, elektronikus dokumentáció, névjegy.

Könyvtárszerkezet:

A mappa, tároló hely, gyűjtő, amely fájlok, és további mappák tárolására szolgál. A mappát könyvtárnak vagy alkönyvtárnak. A mappák azonosítója a nevük. A mappák rendszere hierarchikus, fastruktúrát alkot a háttértárakon: a gyökérkönyvtárban lévő mappák almappákat tartalmaznak, ezek újabb almappákat stb.

A háttértárakon általában lemezek (floppy, merevlemez, CD) vagy nem felejtő RAM-ok, szabványos betűjelük van A:, B:, C:, D:, stb.

Windowsban az intézővel, a Sajátgéppel vagy más fájlkezelővel, pl. Total Commanderrel böngészhetünk a mapparendszerben a fájlok között. A fájlok és mappák kezelése közben gyakran használhatjuk az ún. vágólapot. A vágólap a programok közötti adatátvitelre szolgál. Az alkalmazások, kivág és másol parancsa a kijelölt adatokat a vágólapra, helyezik, ahonnan a beilleszt paranccsal egy másik dokumentumba, vagy ugyanazon dokumentum egy másik pontjára másolhatjuk őket.

Sajátgép:

  1. mozgás a mappák között: a mappa ikonján való dupla kattintással lehet a könyvtárba belépni. A könyvtárból kilépni az eszköztár egy szinttel feljebb gombjával vagy a Backspace billentyűvel lehet.
  2. új mappák létrehozása: a célkönyvtárban adjuk ki a Fájl/új/mappa parancsot. A művelet a helyi menü új/mappa parancsával is elvégezhető.
  3. mappák kijelölése: az egér bal gombjának egyszeres kattintásával, az egér húzásával, bal egér + CTRL bill., minden ikont kijelölni az ablakban szerkesztés menü/mindent kijelöl paranccsal.
  4. mappák törlése: kijelölés után DEL bill., vagy eszköztár, vagy fájl/törlés paranccsal.
  5. mappák másolása: kijelölés után CTRL+C bill., vagy eszköztár, vagy szerkesztés/másolás paranccsal. Célkönyvtárban CTRL+V bill., vagy eszköztár, vagy szerkesztés/beilleszt paranccsal.
  6. mappák áthelyezése: kijelölés után CTRL+X bill., vagy eszköztár, vagy szerkesztés/kivágás paranccsal. Célkönyvtárban CTRL+V bill., vagy eszköztár, vagy szerkesztés/beilleszt paranccsal.
  7. mappák átnevezése: kijelölés fájl/átnevezés vagy helyi menü segítségével.
  8. mappák küldése: kijelölés fájl/küldés vagy jobbgomb küldés és, hogy hova küldje, meg kell adni egy célt is.

Állományok:

A logikailag összefüggő adatok halmazát fájlnak, állománynak nevezzük. Az állományt adathordozón, háttértárakon tároljuk. Minden állománynak azonosítója (neve) van. Az állomány lehet program vagy dokumentum (adat).

A fájl azonosítására a fájl neve és általában 3 karakter kiterjesztés szolgál. A nevet és a kiterjesztést egy pont választja el. A kiterjesztést a fájl típusa határozza meg, általában az a program, amivel létrehoztuk. A fájl neve a felhasználónak szól, míg a fájl kiterjesztése az operációs rendszernek vagy az alkalmazói programnak.

Fájlok fajtái:

  • Ideiglenes állományok: az operációs rendszer saját működésének támogatására hozza létre.
  • Felhasználói állományok: melyekre nevükkel hivatkozhatunk, és amelyek a felhasználói adatokat, programokat tárolják.
  • Adminisztratív állományok: az operációs rendszer számára a felhasználók által létrehozott állományok kezeléséhez, megtalálásához szükséges.
  • Fájlkezelők: a rendszermag azon részei, amely a fájlokkal kapcsolatos műveleteket részi.

Fájlok keresése:

kereséskor meg kell adni a fájl nevét vagy egy részletét, vagy ha több azonos kiterjesztésű fájlt keresünk, akkor a *.’ és az adott kiterjesztés’. A ’*’ karakter helyettesíthet egy egész szót vagy csak egy szótöredéket vagy kiterjesztést is. A keresésnél meg kell adni, hogy hol melyik könyvtárban vagy meghajtón keressen, és még különböző paramétereket lehet megadni, hogy úgy szűkítsük a találatok számát. Minden Windows -nak van saját beépített keresőprogramja, de léteznek más keresőprogramok is.

Néhány gyakoribb kiterjesztés:

  • Futtatható programok: exe, com, bat.
  • szöveg: rtf, doc, dot, txt
  • Internetes dokumentum: htm, html, php.
  • Képek: bmp, gif, tif, tiff, jpg, jpeg, png.
  • Bemutatók: ppt, pps.
  • Mozgókép: avi, wmv.
  • Hang: wav, mid, mp3
  • Táblázat: xls, xlc
  • Adatbázis: dbf, mdb

Fájlokat létre lehet hozni különböző alkalmazásokkal, mint például szöveges állományt, hozhatunk létre a Word-el vagy egy egyszerűbb alkalmazással, mint a jegyzettömb. Ez a szöveg begépelését, javítását, mentését, és beolvasását teszi lehetővé. Itt lehet formázni a szöveget tetszés szerint. De nem csak szöveget lehet létrehozni, különböző programok segítségével könnyedén létre tudunk hozni bármilyen fájlt. Mint például wav állományokat vagy akár mp3-t is Audiograbberek segítségével. Vagy akár avi formátumot videó dekódoló programok segítségével, persze ilyenkor szükség van egy kamerára is. De bármilyen fájlt létre tudunk hozni csak szükség, van a megfelelő programra és tudásra, hogy azt a programot kezelni tudjuk.

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás

Nem találtam hasznosnak!Hasznosnak találtam! (+1 pont, 5 értékelésből)

Hasonló Érettségi Tételek: Címkék: