Halmazállapotváltozások:
- szilárdból folyadékba: olvadás hőfelvétellel jár
- szilárdból gázba: szublimáció hőfelvétellel jár
- cseppfolyósból szilárdba: fagyás hőleadással jár
- cseppfolyósból gázba: forrás hőfelvétellel jár
- gázból cseppfolyósba: lecsapódás hőleadással jár
- gázból szilárdba: szublimáció hőleadással jár
- fontos, hogy a szilárd és folyékony anyagok párolognak (hőfelvétel) !
Ez függ a hőmérséklettől, a levegő gőztartalmától és az anyag felszínétől
Az olvadáspont az a hőmérséklet, ameddig az anyag a teljes megolvadás után az idővel arányosan emelkedik. Az olvadásnál befektetett energia lényegében csak a keletkező folyadék tömegétől függ, mégpedig azzal egyenesen arányos: Q = Lo*m, ahol Lo az olvadáshő. Az olvadáshő az anyagra jellemző arányossági tényező, ami megadja, hogy egységnyi tömegű (1 kg) olvadáspontján lévő anyag megolvasztásához mennyi energia szükséges, illetve mennyi energia válik szabaddá 1 kg anyag megfagyásakor. Mértékegysége J/kg.
Azt a hőmérsékletet, amelyen egy folyadék már nem csak a felszínén párolog, hanem a belsejében is elindul a gőzzé alakulás, a buborékképződés, a folyadék forráspontjának nevezzük. Mint a szilárd anyag folyadékká alakulásához, a folyadék gázzá alakulásához is energiát kell befektetni. A befektetett energia egyenesen arányos az átalakuló anyag tömegével. Az arányossági tényező, a forráshő, párolgáshő magadja, hogy egységnyi anyag gőzzé alakításához a forrásponton mennyi hőmennyiségre van szükség: Q = Lf*m. Lf mértékegysége J/kg.
Olvadáskor a legtöbb anyag térfogata nő, fagyáskor csökken.
(Még nem értékelték)
