A trópusi egyenlítői és átmeneti öv

Hasonlítsa össze a trópusi egyenlítői és átmeneti öv sajátos vonásait!

A forró övezeten belül az évi középhőmérséklet mindenütt meghaladja a 20 fokot, a hőmérséklet évi közepes ingása pedig kicsi. A forró övezet a passzát szélrendszer uralma alatt áll. A forró övezet egyenlítői, átmeneti, térítői valamint összefüggő övet nem alkotó monszun vidékekre oszlik.

Az egyenlítői öv nagyjából az északi és déli szélesség 10. fokáig terjed. Éghajlatát egyetlen évszak, a forró és csapadékos nyár jellemzi egész évben. Az erős felmelegedés miatt és kicsapódás miatt minden kora délután heves zápor esik. A bőséges esők folytán alakultak ki az esőerdők. Az egyenlítői esőerdőkben alsó, középső és felső lombkoronaszint alakult ki. A hármas lombkoronaszint miatt az aljnövényzetnek alig jut fény, annál több a fán lakó növény és kúszónövény. Az évekig élő levelek nem egyszerre hullnak le, az esőerdő ezért állandóan zöld.

Az egyenlítői a rendkívül dús növényzet ellenére sem kedvez a humuszképződésnek, hanem a magas hőmérséklet folytán inkább rothadásos folyamatok mennek végbe, s a kialakult kevés humuszt is lemossa az esővíz. A trópusok talajának vörös színét a felhalmozódó vas és alumínium-hidroxidok adják.

Az állandóan magas hőmérséklet és a sok csapadék miatt a kőzetek rohamosan mállanak. A felszínt sokszor 50-100 m vastag málladéktakaró borítja. Az esőerdő megvédi ugyan a lemosásától, de néha egész hegyoldalak málladéktakarója csúszik le erdővel együtt. A lecsúszott málladékot a folyók elszállítják, és a síkságokon lerakják azt. E folyamat folytán a hegységek széles, lapos hegyhátakká alacsonyodnak.

Az átmeneti övben a passzátszélrendszer le- és felszálló ágához igazodva két évszak különíthető el: esős és száraz. Mivel a csapadék nyáron érkezik, az övet nyári esők övének is nevezik. A száraz évszak hossza a térítők felé közeledve 2-3 hónapról 9-10 hónapra nő. Az átmeneti öv természetes növénytakarója a szavanna (fű) és ligetes mezőség. Ahol kevesebb a csapadék, a szavannát magas pázsitfüvek, magányos fák (majomkenyérfák) és facsoportok (Afrika: ernyő alakú akác, Dél-Amerika: pálma, araukária, Ausztrália: eukaliptusz) jellemzi. A legszárazabb füves szavanna természetes növényzete fűfélékből áll.

Mivel a fák, bokrok lombja és a fű minden évben elszárad, sok humusz képződik. A felhalmozódó humusz miatt sötétebb és termékenyebb a szavannák vörös talaja, mint az esőerdőké. A humusz a füves szavannán halmozódik fel a legnagyobb mértékben. Itt a legrövidebb az esős évszak, és ezért a legkevésbé lúgozódik ki jellegzetes trópusi talaja.

A száraz évszakban a nagy hőingadozás miatt gyorsan aprózódnak a kőzetek. Az esős évszak heves felhőszakadásai leöblítenek a felszínről minden málladékot. A felszín gyors lepusztulásával az ellenállóbb kőzetekből harang alakú trópusi szigethegyek alakulnak ki.

 Facebook Megosztás | 


Hasonló Érettségi Tételek: