A magyar mezőgazdaság jellemzői

A magyar mezőgazdaság általános jellemzői, gabonatermelés

A mezőgazdaság feladata a lakosság élelmiszerekkel, valamint az élelmiszeripar és néhány más iparág nyersanyagokkal történő ellátása. A mezőgazdaság termékeit a növények és az állatok életműködésével állítja elő, tevékenysége szorosan kapcsolódik a földrajzi környezethez. A növényi termékek előállítását a napener­gia, az éghajlat, a biológiai erőforrások és a talaj teszi lehetővé. A növénytermelés alapozza meg az állattenyésztést.

A termelési tényezők – a föld, a tőke és a munkaerő – a mezőgazdaságban sajátos összefüggésben állnak egymással. A munkaerő helyettesíthető a tőkével (gépesítés, agrotechnika), a föld illetve más földrajzi adottságok befolyásolhatják a termelés színvo­nalát, jövedelmezőségét. A föld ugyan nem helyettesíthető, azonban a korszerű mezőgazdaság (a munkaerő és az agrotechnika) – ha megszüntetni nem is – de csökkenteni képes a termelés függését a természeti feltételektől, a kedvezőtlen földrajzi adottságok hátrányaitól. Ezek a megoldások gyakran a termelési költségek növekedésével járnak.

A növénytermelés három alapvető feltételtől függ:

  • a termőterületek földrajzi adottságaitól (éghajlat, talaj, domborzat),
  • a növények genetikai tulajdonságaitól,
  • a földhasznosítás gazdasági, technológiai feltételeitől.

A fentiek az országban területenként, agrártájanként különböznek, változatossá téve a mezőgazdaság földrajzi elhelyezkedését.

Földrajzi adottságok

Mezőgazdaságunk földrajzi adottságai összességükben kedvezőek.

A földrajzi adottságok megfelelő társadalmi, technikai körülmények között képessé teszik a mezőgazdaságot a lakosság – mennyiségi és minőségi – igényeinek kielégítésére, sőt jelentős kiviteli többlet termelésére is. Magyarországon eredményesen megtermel­hető a mérsékelt égövi kultúrnövények többsége, és jók az adottságai a világban legszélesebb körben elterjedt haszonállatok tenyésztésének is. A mezőgazdaságnak számolnia kell a kedvezőtlen adottságokkal is, mint pl. az ország egyes vidékeinek gyengébb termőképességű talajai, a késő tavaszi fagyok és a csapadék ingadozása. Az utóbbi évtizedben nagy veszteségeket okoztak a meleg és aszályos nyarak. Emiatt a jövőben a szárazságtűrőbb növényfajták bevezetése és az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése szükséges.

A földhasznosítás különböző módjait a művelési ágak (szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és nádas) fejezik ki.

Az egy lakosra jutó 0,6 ha mezőgazdasági földterülettel hazánk Európa legjobb földellátottságú országai közé tartozik. Különösen magas a szántó aránya, ami az ország domborzati viszonyaival, a medencefekvéssel és az alacsony tengerszint feletti magassággal (alföldek) függ össze. A művelési ágak tájankénti megoszlása – amely történelmi fejlődés eredménye – változó.

Az utóbbi évszázad legfontosabb változásai:

  • csökkent a gyepterület aránya (egy részüket feltörték szántónak)
  • különösen az utóbbi ötven évben veszélyesen csökkent a szántóterület aránya. Az elmúlt évtizedekben a földnek nem volt forgalma, s ezért annak nem volt ára (kivé­ve az építési telkeket) vagy alulértékelt volt, ezért a termőföldet gyakran pazarolták. A jó termőképességű szántóterületek további fokozottabb védelemre szorulnak,
  • a változások közül pozitív az erdő arányának növekedése (az új erdők telepítéséhez gyengébb talajú szántót, rossz legelőt vettek igénybe),
  • túlságosan növekedett az ún. művelés alól kivont területek (beépített területek, utak, vasutak stb.) aránya.

A mezőgazdaság szerkezetében a növénytermelés és az állattenyésztés körülbelül azonos arányú.

Társadalmi feltételek

A mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódik termékeinek fő felhasználója, az élelmiszeripar.

A korszerű gazdaságban a mezőgazdasági termékek növekvő arányban feldolgozva kerülnek a fogyasztókhoz. Kivitel esetén a mezőgazdasági nyersanyagokkal; szemben az élelmiszeripar termékeivel magasabb árak érhetők el. Hazánk élelmiszeripara – néhány ágazatában nemzetközileg is elismert – jelentős gazdasági tényező. Az élelmiszeripar korszerűsítése, termékei minőségének növelése az egész mezőgazdaság jövője szempontjából elengedhetetlen.

A mezőgazdaság átalakulása a piacgazdaság igényeinek megfelelően folyamatban van.

A mezőgazdasági földterületen magángazdaságok, állami gazdaságok, különböző gazdasági társaságok, illetve szövetkezetek gazdálkodnak. A cél a mezőgazdaság­ban is a magángazdaságok arányának növelése, végső soron a farmgazdaságok létrejötte.

A korábbi szocialista országok piacának összeomlása, az országon belüli vásárlóerő csökkenése a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart súlyosan érintette, amihez még az átalakulás nehézségei is hozzájárultak. A nyugati piacra történő kivitel nö­velését akadályozza, hogy a piac túltelített, és mezőgazdaságunk még nem tud alkalmazkodni a magasabb igényekhez. A mezőgazdaság jövedelmezőségét hosszú ideje rontja az agrárolló: azaz a mezőgazdaságban használt ipari termékek (gépek, vegysze­rek stb.) ára gyorsabban növekedett, mint a mezőgazdasági termékeké. Egyes ága­zatokban mezőgazdaságunk drágán termel. A mezőgazdaság jövőjét döntően a belső piac, a fogyasztás növekedése alapozhatja meg. Az ország gazdaságának növekvő nyitottsága miatt a jövőben a külföldi mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termékek jobb minőségben vagy olcsóbban jelennek meg a hazai piacon, ezért éles verseny is kialakulhat. A nyugat-európai országok gyakorlatához hasonlóan a magyar mezőgazdaságnak is jelentős állami támogatásra van szüksége.

A környezetvédelem a mezőgazdaságtól is nagyobb figyelmet igényel.

A rosszul megválasztott talajművelés pl. elősegíti a víz romboló hatását, a lejtős területeken a talaj lehordását. A túlzott műtrágyázás és a különféle vegyszerek használata nemcsak növeli a termelési költségeket, hanem súlyos környezeti károkat is okoz (pl. talajelsavanyodás, talajvizek szennyezése). Veszélyezteti az élelmiszerláncon keresztül az emberek egészségét.

Fokozottabb védelemre szorul a természetes növényzet és az állatvilág is.

A magyar természeti adottságok általában kedveznek a mezőgazdasági ter­melésnek, de számolni kell a gyengébb termőképességű talajokkal, az aszályos évekkel. A mezőgazdaság tulajdonviszonyai átalakulóban vannak. Cél a magán­gazdaságok kialakítása, a termékszerkezet átalakítása. A földhasználat az utóbbi évszázadban megváltozott. A szántó és a gyepterület aránya nagymértékben csökkent. Az egy lakosra jutó mezőgazdasági földterület hazánkban kedvező. A mezőgazdaság termelési szerkezetében a növénytermesztés és az állattenyésztés azonos arányban részesül. Mezőgazdaságunk jövője döntően attól is függ, mennyire növekszik meg a belső fogyasztás.

Gabonatermesztés

A két legfontosabb gabonaféle, a búza és a kukorica a vetésterület felét foglalja el.

Az ország szántóföldi növénytermelésében vezető helyen a gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, kukorica) állnak. A búza, a kisebb mennyiségben termelt rozs és a rizs, kenyérnövények; a kukorica, az árpa, a zab pedig a legfontosabb takarmánygabonák. A gabonafélék termesztésében – vetéstől a betakarításig – az összes agrotechnikai művelet gépesíthető, aminek a hazai földrajzi adottságok kedveznek, különösen a sík és a kis lejtőszögű dombvidékek, ahol a gépesítésnek nincsenek akadályai.

Magas színvonalú gépesítés esetén a gabonatermelés munkaerőigénye minimális. A gabonafélék termesztése a nagyobb szántóterülettel rendelkező közép- és nagygazdaságokban a legkifizetődőbb.

A búza a magyar mezőgazdaság hagyományos növénye.

Vetésterülete a kukoricával váltakozva első vagy második helyen áll. Az őszi ve­tésű búza a legelterjedtebb. A tavaszi búzát ritkán, a hosszabb, igen hideg és hótakaró nélküli telek után vetik, ha az őszi búzát nagyobb területen érte fagykár.

Hőigénye nagy, csapadékigénye mérsékelt. A terméseredményeket különösen befolyásolja a májusi csapadék, amelynek hiányában az eredmények gyengébbek. Júniusban viszont napsütést és meleget igényel, ettől ugyanis nagymértékben függ a búza minősége.

A búza a talajra igényes gabona. A mélyrétegű, humuszban gazdag középkötött, löszön képződött fekete, mezőségi talajon ad jó termést. Termésátlagai a korszerű agrotechnika, a műtrágyák és a nagyobb termőképességű új búzafajták alkalmazásával számottevően növekedtek. A búzatermelés el tudja látni az ország szükségletét, sőt kivitelre is marad elegendő mennyiség. A búza az ország minden gabonatermelésre alkalmas táján elterjedt, legfontosabb termelési körzetei a Tiszántúl lösztábláin (Körös-Maros köze, Szolnoki-, Hajdúsági löszhát), a Mátra és a Bükk előterében a Heves-borsodi-síkságon, az Észak-bácskai-löszháton, a Mezőföldön, Dél-Tolna, Baranya megyékben és a Kisalföldön alakultak ki.

A rozs második kenyérgabona-növényünk, vetésterülete sokat csökkent, helyét más növények foglalták el. Kizárólag őszi vetésű. A búzánál csapadékosabb éghajlatot kíván, viszont a talajra kevésbé igényes; termőterületei azokon a talajokon alakultak ki, amelyek a búza termelésére kevésbé voltak alkalmasak, ezért lett a rozs a homoktalajok jellemző gabonája.

A legnagyobb kiterjedésű vetésterületei: a Duna-Tisza köze, annak különösen gyengébb minőségű homoktalajai, a Nyírség középső és déli része és a Délnyugat-Dunántúl csapadékosabb kilúgozott erdei talajú tája. Hozamai elmaradnak a búzáétól.

A rizs termőterülete visszaszorulóban van, ennek oka, hogy termelése költséges. Nagy vízigénye miatt csak öntözött területeken termelhető, ezért termeléséhez öntözőrendszerek, csatornahálózat és a rizsföldeket körülvevő gátak kiépítése szükséges. A tenyészidő alatt a rizsföldeket hosszú ideig, 15-20 cm magasan vízzel kell borítani. A rizs az ország legnagyobb hőigényű növénye, ami megszabja termelési területeit. A talaj iránt nem igényes, ezért hazánkban más növények termelésére kevésbé alkalmas, szikes talajú területeken termelik. Legkiterjedtebb termőterületei a Tisza-völgy középső szakaszán (Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye) találhatók.

Legértékesebb gabonanövényünk, a kukorica

Hazánkban a kukoricát szinte csak takarmányozásra használják, holott értékes tulajdonságai miatt számos élelmiszer készíthető belőle (folyékony cukor, étolaj, liszt, kukoricapehely, keményítő stb.). A hagyományos kukoricafogyasztó országokon kívül korszerű étkezési kultúrájú országokban is gyorsan növekszik az élelmiszerként felhasznált kukorica mennyisége.

A szántóföldi növények közül a kukoricatermelés technikai feltételei alakultak a legjobban hazánkban. A termelés kiterjesztését az állattenyésztés fejlődése igényelte. Az összes művelet gépesítésével, a műtrágyák és növényvédő szerek alkalmazásával, iparszerűen termelik. Számos változást hozott a hibridkukorica-fajták bevezetése, amivel a tenyészidő csökkent, a termésátlagok növekedtek, és a vetésterület a kevésbé magas hőösszegű országrészekre is áthúzódhatott.

Magyarország a világ, de különösen Európa kukoricatermelésében jelentős helyet foglal el (az egy lakosra jutó kukoricatermelésben az első helyek egyikével). A hazai állattenyésztés – elsősorban a sertés és a baromfi – takarmányellátásának is a kukorica az alapja.

Fagyra érzékeny növény. A késő tavaszi fagyok a vetésben kárt tehetnek. Nagy nyári meleget kíván, de csapadékigénye kisebb, mint a búzáé. Humuszban gazdag agyagos és fekete mezőségi talajon hozza a legmagasabb termésátlagokat, de termel­hető jobb táperejű homoktalajon is.

A kukorica termelése kiterjed az ország minden tájára, de két nagy termelőövezet jelentősége kiemelkedő: a Tiszántúlon a Körös-Maros közén és ettől északra a Szolnoki- és a Hajdúsági-löszhát mezőségi vályogtalajain található az egyik övezete. A másik övezet a Duna észak-déli folyása mentén magában foglalja a Mezőföldet, Tol­na és Baranya megyék déli részeit, a bal parton a dunai árteret és Észak-Bácskát. Szabadegyházán a kukoricából folyékony cukrot és alkoholt gyártanak.

A magyar mezőgazdaság az éghajlattal és a talajjal szemben eltérő igényű és föld­rajzi elhelyezkedésű, őszi és tavaszi árpát egyaránt termeli.

A keményítőben és fehérjében gazdag őszi árpa termelési feltételei hasonlóak a búzáéhoz, de igényesebb növény, a téli hótakaró nélküli fagyokat jobban megsínyli annál. Fő termőterületei a Délkelet-Dunántúlon (Baranya és Tolna megyék), a Mezőföl­dön és kisebb mértékben a Körös-Maros közén vannak.

A tavaszi árpát takarmányozásra, sör- és malátagyártásra használják. Vetésterü­lete kisebb, mint az őszi árpáé. A legrövidebb tenyészidejű gabonafélénk. Hőigénye az őszi árpáénál kisebb, viszont egyenletesebb csapadékeloszlást kíván. Két nagyobb termelőkörzete van: a Kisalföld és az Északi-középhegység alföldi előtere.

A zab a lótenyésztés legfontosabb takarmánya, termőterülete a hazai lóállomány radikális csökkenésével párhuzamosan visszaesett. Termeléséhez az ország földrajzi adottságai kevésbé kedvezőek, az egyenletesen hűvös, csapadékos éghajlatot kedvelő tavaszi vetésű gabona a talaj iránt nem igényes. Fő termőterületei a Kisalföldön és Zala megye nyugati részein, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén találhatók.

 Facebook Megosztás | 


Hasonló Érettségi Tételek: