Az athéni demokrácia

Az athéni demokrácia

Kr. e. XVI-XII. század: A mükénéi kor

Despotikus királyság, azaz az uralkodót isteni jellegű személynek tartották. Vezető réteg a fegyveres arisztokrácia volt. Az ő háztartásaikban dolgozott a kézművesek jó része. A parasztság egy része szabad parasztokból állt, akik saját földjükön dolgoztak, másik részük bérlőkből állt, akik nagybirtokosok földjeiből béreltek egy darabot. (Hasonló társadalmi rendszer, mint az ókori keleti folyamvölgyi civilizációknál.) Az államigazgatás az írást is használta. Majd folyamatos hanyatlás, a királyi hatalom csökkenése. Fokozatosan kialakul a görög városállam, a polisz.

Az örökletes királyságot arisztokratikus köztársaság váltotta föl

Az állam élén kilenc, évente váltakozó, arisztokrata származású tisztviselő, az arkhón állt. Mellettük állt a volt arkhónokból álló tanács, amit az Areioszpagosz (Árész-domb) tanácsának hívtak.

Adósrabszolgaság: az arisztokraták a fizetni nem tudó adósaiknak földjét lefoglalták, az adóst rabszolgájukká tették, így elvesztette polgárjogát (mivel nincs földje). Ennek egyenes következménye volt a kivándorlás, gyarmatosítás (Szicília, Dél-Itália, Fekete-tenger, Égei-tenger partvidéke).

A démosz (démosz: köznép; azaz iparosok, kereskedők, parasztság) nyomására Kr. e. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket (arisztokrata szokásjogokat).

Kr. e. 594-ben Szolón arkhón intézkedései:

  • eltörölte az adósrabszolgaságot,
  • egyszeri alkalommal való adósság elengedés (szeiszaktheia=teherlerázás),
  • adósok visszakapták a földjüket;
  • a lakosság vagyoni alapon történő beosztása négy osztályba: ötszázmérősök, lovagok, ökörfogatosok (zeugitészek), napszámosok (thészek).

Gyakorlatilag egy timokratikus rendszer jött létre, vagyis a hatalomgyakorlás alapja a vagyoni helyzet volt, tehát az állam lakosai vagyonuk arányában részesedhettek a politikai jogokból.

Kr. e. 560-527. Peiszisztratosz türannisza

A démosz és az arisztokrácia közötti harcban egyensúlyi helyzet alakult ki. Ebben a helyzetben egyes arisztokraták a démoszra támaszkodva magukhoz ragadták a hatalmat, és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. Ezt a rendszert nevezzük türannisznak, az élén álló személyt pedig türannosznak.

Athénben Peiszisztratosz teremtette meg a türanniszt. Nagy építkezésekbe kezdett, fejlesztette a kereskedelmet, vidékre kiszálló bíróságokkal védte a parasztságot, az első drámákat is a türannisz idején adták elő (a Dinüszosz-ünnepek alkalmával).

Kr. e. 508. Kleiszthenész reformjai

A türanniszok elűzése (Kr. e. 510.) után Kleiszthenész szervezte újjá az athéni államot:

  • Attikát tíz phülébe (kerületbe) osztotta. Minden phülé három részből (trittüsz) állt: város, partvidék, szárazföld belseje.
  • Minden phülé 50-50 tagot küldött az ötszázak tanácsába. Tagjai 1 évig voltak hivatalban, fizetést kaptak. Feladatuk volt a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok megvitatása, a határozatok végrehajtása.
  • Népgyűlés: a hatalom tényleges birtokosa. Tagja volt minden teljes korú athéni polgár. (Nem lehetett polgár: rabszolga, nő, betelepedett idegen.) Ez hozta a törvényeket, választotta a tisztviselőket, döntött hadüzenetről.
  • Cserépszavazás (Osztrakiszmosz): a célja az volt, hogy megakadályozzák a türannisz visszaállítását. Minden évben megkérdezték a polgárokat, hogy szerintük ki akar uralomra törni, türannosz lenni. Az illető nevét mindenki felírta egy cserépdarabra, majd odavitte egy kijelölt helyre. Ha a cserepek száma hatezernél kevesebb volt, akkor a szavazás érvénytelennek számított. Ha elérte a hatezret, akkor azt a személyt, akire a legtöbben szavaztak tíz évre kiutasították, de az illető megmaradt javai élvezetében.

Kr. e. 492-449. A perzsa háborúk

  • Kr. e. 492. Dareiosz nagy hajóhadat küldött Athén ellen, de ezt egy tengeri vihar tönkretette.
  • Kr. e. 490. A görögök Miltiádész vezetésével Marathón mellett legyőzték a perzsákat.
  • Kr. e. 480. Xerxész hadjárata a görögök ellen. Perzsa győzelem a Thermopülai szorosban Leónidász spártai király serege felett.
  • Kr. e. 480. Görög győzelem (Themisztoklész vezetésével) a szalamiszi tengeri ütközetben.
  • Kr. e. 479. Görög győzelem (Pauszaniasz spártai hadvezér vezetésével) a plataiai csatában.
  • Kr. e. 478. Déloszi szövetség létrehozása: Perzsaellenes védelmi szövetség Athén vezetésével.

Kr. e. V. század közepe: Athén virágkora

Az athéni demokrácia gazdasági alapját az egyre inkább a rabszolgamunkára épülő árutermelés és az ebből származó jövedelmek képezték. Ez lehetővé tette azt, hogy az állami élet irányításában a polgárság egésze ténylegesen részt vegyen.

Kr. e. 461-ben Ephialtész arkhón korlátozta az Areioszpagosz tanácsának hatalmát, mely tovább növelte a népgyűlés szerepét.

Igazságszolgáltatás: Az esküdtbíróságok (heliaia) tagjait a 30 éven felüli athéni polgárok közül sorsolták, de csak egy napra, akik napidíjat kaptak.

Tíz sztrategosz (hadvezér) választása. Ezt a tisztséget egy évnél tovább is lehetett viselni.

Periklész Kr. e 443 és 429 között folyamatosan betöltötte a sztrategosz tisztségét. Remek adottságokkal rendelkezett: jó hadvezér, kitűnő politikus, nagyszerű szónok volt. A peloponnészoszi háború elején pestisben halt meg.

Kr. e. 431-404. A peloponnészoszi háború

A perzsa háborúk után egyre növekedtek a Spárta vezetése alatt lévő peloponnészoszi szövetség, és az Athén irányítása alatt álló déloszi szövetség közötti politikai, gazdasági és katonai ellentétek. Ez végül is háborúhoz vezetett (peloponnészoszi háború), amely Athén teljes vereségével végződött. Ezzel Athén nagyhatalmi helyzete végleg megszűnt.

Az ókori görögség történetének helyszíne a Balkán-félsziget déli része, az Égei-tenger szigetvilága és Kis- Ázsia nyugati partvidéke. A Mükénei központok megszűnése után a földművesek ügyeik intézésére közösségeket hoztak létre. Új társadalmi és gazdasági berendezkedés alakult ki, ami létrehozta a poliszokat, vagyis a városállamokat. Már a kezdetektől az egyik legjelentősebb polisz Athén volt.

A Kr.e. 7-6. században gyarmatosítások indultak, amibe Athén is bekapcsolódott. Ennek következtében az arisztokrácia fokozatosan veszette gazdasági erejéből, míg az iparosok, kereskedők lés parasztok egy része egyre gazdagodott. A másik réteg a földművesek azon része volt, akik továbbra is nehéz helyzetben voltak és adósrabszolgaságba is süllyedhettek volna. Mindkét csoport ellenfele az arisztokrácia volt. Az ellentétből feszültség adódott, amit Kr.e. 621-ben Drakón próbált csillapítani, azzal, hogy írásba foglalta a törvényeket. Ezzel gátat szabott a szokásjog önkényes értelmezésének. Ezek a rendelkezések meglehetősen szigorúak voltak és az arisztokrácia érdekeit képviselték.

De továbbra is maradtak ellentétek, aminek levezetése érdekében Kr.e. 594-ben Szolón új törvényeket alkotott. Amik többek között tartalmazták az adósrabszolgaság eltörlését és az állam felé való tartozások eltörlését. A politikai jogokat kiterjeszetette a legszegényebb polgárokra is, a lakosságot pedig vagyoni helyzet alapján csoportokba osztotta. Ezekkel az intézkedésekkel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját, vagyis a rendszert, amelyben az államhatalom (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) a nép kezében van.

Szolón visszavonulása után az arisztokrácia gazdasági szerepe csökkent, politikai szerepe viszont jelentős maradt. A démosz esetében pedig az ellenkező történt; gazdasági szerepe nőtt, ehhez képest viszont kevés politikai joggal rendelkezett.

Kr.e. 560-527 között Peiszisztratosz egyeduralmat vezetett be. Ezt a rendszert zsarnokságnak (türennosznak), vezetőjét pedig türannisznak (zsarnoknak) nevezzük. Peiszisztratosz a démoszra támaszkodott, őket támogatta. Egy idő után azonban a démosz oly mértékben megerősödött, hogy a türannosz gátjává vált a további fejlődének, így Peiszisztratosz utódjait elűzték.

Kr.e. 508-ben Kleiszthenész reformokat vezetett be.  A korábbi vagyoni felosztás helyett, most Athén lakosságát területi alapon 10 phülébe osztotta. Minden phülé 3 részből állt. Tengerparti sáv, vidék és városi rész. A legfőbb hatalom a népgyűlés (eklészia) kezébe került, amelynek munkájában minden athéni polgár rész vehetett.

Továbbra is működött a bulé (tanács). Ennek 500 tagja volt, akiket minden phüléből sorshúzással sorsoltak. E szervezet javaslatokat tehetett a népgyűlés számára, melyeket már előre megtárgyalt, valamit kisebb döntésekben határozhatott. Ezen kívül működött még az Areioszpagosz, az arkhónok tanácsa. 9 tagja volt, ebből 3 volt a gazdasági, a politikai, a katonai és vallási élet felelőse, a többi pedig őket ellenőrizte.

Jelentős lépés volt még a hadsereg átszervezése. A katonai vezetők, a sztratégoszok, az athéni állam tényleges vezetői voltak. Őket egymás után többször is megválaszthatták. Kleisztenész a zsarnokság újraéledését azzal próbálta megakadályozni, hogy bevezette a cserépszavazást, vagyis az osztrakiszomoszt. Ez azt jelentette, hogy ha valakinek nagyon megnőtt a tekintélye, és félő volt, hogy türannoszságra tör, akkor cserépszavazást tartottak, és akire a legtöbben szavaztak, azt 10 évre száműzték a városból.  Hogy a szavazás érvényes legyen 6000 főnek kell részt vennie benne.

 Facebook Megosztás | 


Hasonló Érettségi Tételek: